Vizsgáztak az egészségügyi szervezetek, a versenyszféra és a kormány is a COVID-19 járvány alatt. Az eredmény? Átcsúsztunk, de…

A koronavírus járvány itthoni bejelentését követően hirtelen mattot kapott nem csak az ország, hanem a világ is. Sokan, sokat írtak arról, hogyan kényszerítette talpra a jól megszokott kis világunkat a COVID-19, de ami leginkább fókuszba került minden országban, az az egészségügy. Most, hogy az első hullámból talán már kifelé tartunk, láthatjuk, hogy melyik ország vezetése és egészségügyi ellátórendszere hogyan „vizsgázott”, amit lehet sokféleképpen értékelni, de ezt a cikket nem egészségpolitikai értekezésnek szánom.

Ami viszont sokkal inkább foglalkoztat, hogy az emberek hogyan és milyen fórumokon tudtak egészségügyi kérdésekben segítséghez jutni a koronavírus járvány alatt. Merthogy az állami ellátórendszer pillanatok alatt vesztegzár alá került, a magánellátó intézményeknek csökkentett üzemmódra kellett átállniuk, de a betegek, egészségügyi panaszok, problémák nem mentek kényszerszabadságra – hiába a kijárási korlátozás.
Magukra maradt betegek, kétségbeesés, kényszerűség, téblábolás, kivizsgálások elodázása, félinformációk, téves információk – ezek jutnak eszembe az első időszakról, melyre különbözőképpen reagált az egészségkommunikációs szakma is.

Kétségkívül a digitalizáció fellendülése az egyik legnagyobb pozitívuma a koronavírus járványnak, de azért nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, sőt!

Ami pozitívuma a COVID-19 járványnak

Gombamód elszaporodtak a közösségi médiában fellelhető segítő csoportok, melyek közül egyik-másik egészségügyi csoportban szakértők, szakorvosok is voltak, ezzel is lehetőséget adva a magukra maradt betegeknek, hogy hiteles egészségügyi tanácsokhoz jussanak. Ezzel persze a problémájuk nem, vagy nem minden esetben oldódott meg, de legalább támogatást kaptak, hogy nincsenek egyedül. Jó példa volt erre egy orvos válaszol csoport, melyben kizárólag orvosoktól lehetett kérdezni. Fénykorát élte továbbra is az immár 5. éve ingyenesen működő Kérdezze gyógyszerészét csoport is, melyet gyógyszerészek vezetnek szigorú keretek között.
A közösségi médiában a már megszokott szakmaisággal hiteles információkat olvashattunk a teljesség igénye nélkül az Alimento, és a Ködpiszkáló weboldalain és Facebook oldalain és még jó pár másik – korábban már hiteles egészségügyi weboldal megfelelést kapott oldalnál is.

Elindult itthon is a Hack the Crisis verseny, melynek célja, hogy Magyarország fejlesztői olyan megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek a koronavírus okozta nehéz helyzetben támogatják a kulcsfontosságú szakembereket, szervezeteket, közösségeket, illetve oktatási intézményeket. A rendezvény Észtországból érkezett el hozzánk, ahol első ízben valósították meg a Hack the Crisis online hackathont és ötletversenyt. A fontosságát és relevanciáját mi sem bizonyítja jobban, minthogy néhány nap alatt több mint 30 ország csatlakozott a kezdeményezéshez. Magyarországon, az EgészségKommandó kezdeményezése mögött álló Hiteles Egészség-kommunikációért Egyesületünk is szakmai támogatója volt a versenynek. 2,5 napon keresztül segítettük a csapatokat, hogy a lehető legjobb megoldásokkal tudják a versenyben megmérettetni magukat, és győzelem esetén megvalósíthassák projektjüket.

A médiaportálok is beszálltak a koronavírus kommunikációjába, ki rémhírekkel, ki álhírekkel, ki kattintásvadász címekkel, de persze szép számmal olvashattunk komoly cikkeket is különböző weboldalakon. Az egészségportálok, egészségügyi weboldalak is viszonylag gyorsan reagáltak a történésekre (Házipatika, Webbeteg, EgészségKalauz, Drinfó, Medicalonline, stb.), bár ők is inkább a koronavírussal kapcsolatos tünetekre, hírekre fókuszáltak. A hírek mellett a tematikus portálok nyújtották a legtöbb segítséget a betegeknek. Szintén a teljesség igénye nélkül a Rákgyógyítás.hu, a Daganatok.hu és az általam vezetett Intima.hu női egészségportál is a betegekre fókuszált, szakorvosok által készített tartalmakkal segítettünk adott érintett csoportoknak a nehéz időszakban.

Ahogy a legtöbb versenyszférában dolgozó cég, úgy a gyógyszeripar és a magánegészségügyi intézmények is nyomtak egy hatalmas satuféket az első hetekben. Leállítottak kampányokat (nem kell csodálkozni utóbbin, hiszen a magánellátás kormányrendelet alapján szintén elérhetetlenné vagy igencsak korlátozottá vált), majd lassan megkezdődött a kommunikáció a páciensek felé.

Április végén hosszú évek várakozását követően megjelent a távgyógyászatról szóló kormányrendelet is, amelynek értelmében a jövőben az egészségügyi szolgáltatás nyújtásának és finanszírozási elszámolásának nem feltétele, hogy a beteg személyesen is jelen legyen, ha azt az ellátás sajátosságai és orvosszakmai megítélése engedi. Ebbe beletartozhat a távoli diagnosztika, a gyógyszerfelírás, a távkonzultáció vagy a beteg állapotának monitorozása. Április elején még csak elvétve voltak távgyógyászati szolgáltatást nyújtó orvosok, magánrendelők, május elejére azonban már a legtöbb nagyobb magánrendelő, és pár állami fennhatóság alatt működő intézmény is beállt a sorba. Pozitívumként emelném ki azokat az orvosokat, akik magánpraxisuk szüneteltetése ellenére is ingyenes szolgáltatást biztosítottak. Bár személyes véleményem az, hogy azok sem tettek kevesebbet, akik a súlyos anyagi befektetést igénylő fejlesztések ára mellett pénzt kértek szolgáltatásaikért.

Negatívumok a koronavírus járvány alatt

Azt gondolom, hogy a helyzet mindenkiből kihozott valamit. Van, akit óvatosságra intett, de volt, aki vérszemet kapott. Ami persze nem új keletű probléma, hogy az első hetek „fejetlenségében” nyílt az olló, és lényegében bármit lehetett kommunikálni a közösségi médiában, bármilyen felügyelet nélkül, így például megnövekedett az online elérhető csodamódszerek kínálati palettája is. Április elejére számtalan meddőségi problémára, csontritkulásra, vérzészavarra, porckopásra jelentek meg olyan készítmények a közösségi médiában, melyek nagy valószínűséggel semmiféle evidenciákkal nem rendelkeznek (ahogy például engedélyeztetési számmal, vagy elérhetőséggel, stb-vel sem), csupán „azonnali megoldást” kínáltak a problémákra – igen borsos áron.

Szintén fellendült a kuruzslók biznisze is, melyek gyakran álhírnek titulálták a koronavírust, és arra buzdítottak mindenkit videóüzenetben, posztokban, hogy ‘ne dőljenek be a rémhíreknek, Magyarországon nincs is koronavírus járvány, de ha van is, akkor online táv-kézrátétellel, vagy egy-két kínai tea elfogyasztásával bárkit meg tudnak gyógyítani, de minimum felerősítenek, hogy ne kapja el a koronavírust’.

Ennél talán még eggyel nagyobb veszélyt jelent a laikusokra nézve, hogy a már fent is említett – különböző betegségek, termékek köré épülő – Facebook csoportok második virágzásukat kezdték el élni. Mint a fenti példákból látszik, ha utánajárást is igényelt volna, de lett volna lehetőség szakorvossal konzultálni, mégis boldog-boldogtalan kért tanácsot sorstársaktól, melybe belegondolni is ijesztő, hogy hány téves tanácsot kaptak „egymástól”. „Kend rá ezt, vedd be azt, ne szedd be, szedjél inkább ezt” tanácsok repkedtek mindenféle egészségügyi végzettség nélküli laikus tollából, (akarom mondani billentyűjéből), mindenféle kontroll nélkül – egészségügyi termékeket forgalmazók támogatásával, aminek beláthatatlan következményei lehettek, lehetnek.

Hogyan tovább?

A sort még sokáig lehetne folytatni, de talán ennyiből is levonhatjuk a konklúziót: vizsgázott az egészségkommunikáció, és bár átmentünk, lényegesen összeszedettebb, átgondoltabb kommunikációra lenne szükség mind kormányoldalon, mind az egészségügyi szervezetek, mind pedig a versenyszféra terén.
Azt gondolom, hogy a világnak, és ezzel együtt nekünk, magyaroknak is tanulnunk kell ebből az időszakból, felkészülni egy esetleges második hullámra, ami vagy jön, vagy nem, vagy nagyobb lesz, vagy nem, de mindenképpen hatással lesz ránk, és az egészségügyi ellátásra szorulókra.

Egy idealizált világban a kormánynak védelmet kell tudnia nyújtani az embereknek. A kórházaknak biztosítania kell tudniuk (megfelelő támogatottság mellett) a szakmai tudásuknak, eszközkészletüknek és szakdolgozói állományuknak megfelelően az ellátást és az információkhoz való hozzáférést, valamint betegtámogató anyagokat. A gyógyszeriparnak az eladás mellett koncentrálnia kell a betegek támogatására. A médiának pedig kattintásvadászat helyett jobban kellene törekedniük a hiteles, értékteremtő informálásra. Egy idealizált világban…

Fontosnak tartom, hogy a kivezető út keresésekor és tervezésekor ne feledkezzünk meg a jövőben sem a FELELŐSSÉGRŐL, melyet minden egészségügyben dolgozó szereplőnek vállalnia kell(ene) a saját területén (nem csak az orvosoknak és egészségügyi szakdolgozóknak!), és miközben „ki mond színesebbet, nagyobbat” társasjátékot játszunk, ne feledkezzünk el a betegekről sem!

A blogbejegyzést írta: Matics Kata, online egészségkommunikációs szakértő

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.